Székesfehérvári népviselet

Esküvők:

1907-1909

Férfi ruhák: Jellemző volt az alkalmi férfi kalap feltűnő díszítése. A dolmányon, vagy pruszlékon (mellényen) volt az ezüstből készült félgömb alakú gomb, a pityke. A ruhához fényes szárú csizma tartozott.

Női ruhák: A menyasszonyi ruha színe először még nem fehér, de 1909-ben már igen. A lányokon volt 4 darab nagyon bő, ráncos, vagy rakott szoknya: két db parget alsószoknya, egy ropogósra keményített vászonszoknya, és ez felett volt az ünnepi szoknya.

Az ünnepi szoknya fölé került a bevasalt fényes fekete, vagy sötétkék kötény. (többnyire ez is rakott, vagy ráncos, esetleg hólos).

A rékli szabása volt: derékban szabott, vagy szűkített, csípőre erősen bővülő, a sok szoknya fölé kívülre helyezett és gazdagon díszített.

Csákberényi Nagy János és neje: Fülei Pap Erzsébet 50 éves házassági évfordulója: 1937-ben

A lányok haja hátul összefogott, kendő a fejükre csak esküvő után került. (A lány azért hajadon, mert a haja kendőzetlen).

A téli öltözet nem kabát volt, helyette berliner kendőt hordtak, amit a derékon kellett átfogni, és hátul összekötni. (Berliner kendő egy kötött, egy négyzetméternél nagyobb kendő volt, amit félbe kellett hajtani. A fejre feltéve a csípőig lógott le. Ezt keresztbevetve védte a mellkast, a hátat és a derekat is).A berliner kendő rojtos volt, lányoké világos: fehértől a bordóig, az asszonyoké a sötétzöldtől a feketéig.

Csákberényi Nagy Mária 1925ben

A nők különféle díszes rékliben jártak.

Jellemző a ruhán a cakkozás (levarrott és kivarrott), a mádéra, a hímzés, a farkasfog, a fényes pikó, tress-zsinór, sújtás, arany sújtás, flitter.

Mellbevarrás: darázsfészek, alatta a zámedli (lerakás).

Az alsó szoknyák összekötője volt a köpperkötő. (ma a fűzős dossziéknál használatos).

Egészen eltérően kötötték be a fejüket a 19.-dik században, ezt a baloldali kép is tanúsítja.

(A többi ruha hasonló volt, mint a 20.dik századi fehérvári népviseleti ruhák).

A kép készülhetett 1870-1878 között. (Éltek: (1819-1878) és (1816-1888). (Paulusz Lénárd és Stigler Mária)

Menyecske kendők: Esküvő után, lesz a lányból a menyecske. Csak házasságkötés után hordtak a nők fejkendőt. (Innen ered a mondás is, hogy „bekötötték a lány fejét”).

Két kendőt hordtak: alsót: a kontykendőt és felsőt: a fejkendőt. A kontykendőt fejkendő nélkül csak otthon viseltek. Az utcára már a kontykendő fölé kötötték a felső kendőt.

A fej bekötésének formái különböző volt.

A felső kép a fiatal nő fejbekötését mutatja, a jobboldali képen az időskori fejbekötés látható.

Székesfehérvárra betelepült német anyanyelvű nők homlokukat eltakarták, ruházatuk erősen türkizkék színű volt. A városrészeken is eltérő volt a fejkendő hordása.

Az alsó és felső ruha belső felületén merevítő szegővarrásként használtak a danubia szalagot. Alsószoknya díszítése: slingelt, vagy levarrott cakkozású.

A réklikhez patenttal rögzített betéttel varrták a magas nyakú részt. A réklik elején apró gombos díszítés volt, akár két sorban is. Az ünneplő réklik mindig béleltek voltak. A rékli ujján széles mandzsetta volt szintén díszítve fényes Press-zsinórral, apró gombokkal.